Lora, a francia bulldog

Szia! Engem Lorának hívnak. 2 és fél éves vagyok. Nem nőttem túl nagyra, de a vicces kinézetem ellenére szép és arányos a testem. Gazdám simán benevezhetne egy szépségversenyre, nem vallana velem szégyent.

Négy testvérem van, és már újszülött koromban kitűntem közülük falánkságommal. Ugyanis letapostam a tesóim fejét, hogy én jussak előbb táplálékhoz. Azóta is ápolom ezt a jó szokásomat: ha észreveszem, hogy új családomban valaki eszik, azonnal felütöm a fejem. Ágaskodok, lökdösöm a gazdámat, összeráncolom a homlokomat, hogy megessen rajtam a szíve, és adjon egy-két falatkát. Ilyenkor mohón behabzsolom, mintha egy hete nem ettem volna...

Eléggé fürge vagyok, pedig azt mondják rólunk, francia bulldogokról, hogy lusták vagyunk. Ez nem igaz! Mindig éhes vagyok!!! Nagyon gyors a reflexem, és szeretek futkározni. Persze azért hamar kifulladok, mivel rövid az orrom. Ezért mérges vagyok egy kicsit azokra, akik ilyenre tenyésztettek, de ettől a fejformától vagyok annyira ellenállhatatlan.

A gazdám, mikor először látogatott el hozzánk, hogy kiválasszon a tesóim közül, a szüleimet meglátva nem tudta abbahagyni a nevetést. Azt mondta, ilyen vicces formájú kutyákat még nem látott.

Sokan elolvadnak tőlem, és ennek tudatában is vagyok! Imádok sétálni! Mikor meghallom a "SÉTA" szót, egyik mellső lábamat felemelem, ezzel kérdezem: "JÓL HALLOTTAM?", és ugrásra készen várom, hogy a hámot - amit azért annyira nem szeretek - feladják rám. A 2. emeletről gazdám ölben szokott levinni, hogy kímélje a gerincemet, éppen ezért nem lenne szabad az ágyról le- és felugrálni, de nekem aztán beszélhetnek.

Vadászat közben Régebben, mikor kiléptünk a lépcsőház ajtaján, már lőttem is ki, mint a puskagolyó! Irány a park! De most már nem lehet, mert póráz nélkül nem szabad sétálnom... Minden évszakban szeretek sétálni. Nyáron a Mogyoródi patak partján hosszú sétára visznek, ilyenkor nem kell póráz, mert nincs kisgyerek, akit félteni kellene tőlem. Ősszel a lakótelepen a falevelekben szeretek hancúrozni. Ezt úgy hívja a gazdám: levelezés. Szerintem ő is imádja, levelezéskor olyan, mint egy kisgyerek... Télen nagyokat csúszok a jégen, de nem bánom, mert gazdám ilyenkor nagyokat nevet rajtam.